Beer professzor emlékére

Életének 90. évében elhunyt Dr. Beer György a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Karának professzor emeritusa. Beer professzor 1927. január 20-án született Budapesten. Gépészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Gépgyártástechnológia Szakán 1951-ben szerezte. 1959-ben mezőgazdasági műszaki doktori címet, majd 1975-ben kandidátusi fokozatot szerzett.

Végzés után rövid ideig a Budapesti Forgácsoló Szerszámok Gyárában szerkesztő mérnökként dolgozott. Innen került az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karára, ahol tanársegédi, adjunktusi, 1960-tól docensi majd 1975-től egyetemi tanári beosztásban dolgozott. 1957-től 1994-ig vezetője a Mezőgazdasági Gépek Javítása Tanszéknek. A Tanszék ma a Gépipari Technológiai Intézet meghatározó része.

A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar alapító tagjaként, kezdetben részt vett a Mechanika, a Gépelemek, Mezőgazdasági gépek üzemeltetése és az Állattenyésztés c. tantárgyak oktatásában is. 1951-től előadója a Szerkezeti anyagok és gépgyártástechnológia c. tárgynak. Mintegy 15 egyetemi jegyzetet és tankönyvet írt. 1988-ban a Műszaki és a Mezőgazdasági Kiadók közös gondozásában jelent meg a Mezőgazdasági gépek gyártása c. több kiadást megélt tankönyve.

Igen sokrétű újító, kutató tevékenységet is folytatott. Ennek eredményeként négy találmánya szabadalmat kapott. Nevéhez fűződik az első hazai gyártású villanypásztor. Tervei alapján készült és szabadalmat is kapott a mechanikus vezérlésű mobil fejőgép. Irányításával készültek gyógyszer- és vegyészeti gyárak számára robbanásmentes pneumatikus vezérlésű hidraulikus felvonók és a szomszédos országokba is exportált hidraulikus állatorvosi műtőasztalok.  Munkatársaival együtt megoldotta a Diesel-adagoló berendezések felújítását és ehhez számos vizsgáló műszert tervezett és gyártott.

Mint a hazai biotribológiai kutatások elindítója, foglalkozott a nagy kárt okozó sertés- és szarvasmarha lábvég megbetegedések miatti termeléscsökkenés megakadályozásával, s e célból istállópadozat vizsgáló eljárásokat és padozatminősítő berendezéseket fejlesztett ki.  

A tanszékvezetés mellett jelentős szerepet vállalt a Kar vezetésében is. 12 évig volt dékánhelyettes. Nevéhez fűződik a szakmérnöki oktatás bevezetése és az első hat szak beindítása a Karon. A Kar Gödöllőre költözésekor a Kiköltözési Bizottság elnökeként megszervezte és irányította a kiköltözést.

Több mint egy évtizedig volt a MAÉ Gépesítési Társaság Gépjavítási Szakosztályának elnöke. Szakmai és közéleti tevékenységének elismeréseként három ízben nyerte el a Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozatát. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát valamint a Szabó Gusztáv Emlékérmet. 1997-ben nyugdíjba vonulása alkalmából, kimagasló szakmai életútjának elismerésként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült.

Az 1997. január 1.-én vonult nyugdíjba, ezután még néhány évig, mint nyugalmazott egyetemi tanár vett részt a tanszék munkájában. 1999-ben Professzor Emeritus kitüntetésben részesült. Néhány évvel ezután, az Izraelben élő lányai után költözött. Továbbra is élénken érdeklődött a Kar és a Tanszék élete iránt, amíg az egészségi állapota engedte évente hazalátogatott.

Az elhunyt Dr. Beer György professzor emeritusra nemcsak a rendkívül tartalmas, a Gépészmérnöki Karhoz kötődő szakmai életútja, hanem a példamutató emberi, vezetői tulajdonságai miatt is tisztelettel és kegyelettel emlékezünk. Munkatársait tisztelte, becsülte. Beosztottait kollégaként kezelte, az életük során adódó nehézségeik legyőzésében segítette őket, emberként és vezetőként is példát mutatott.

Nyugodjon békében!